Ígértem korábban egy ételekkel foglalkozó bejegyzést, amit még nem teljesítettem ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje.
Sajnos az elmúlt hetekben kicsit beteg voltam, emiatt maradtam le a bloggal, de szerencsére már minden rendben van. Jártunk a Lausanne-i kórházban is. Szerintem majd írok arról is egy bejegyzést mert elégé tanulságos amit ott tapasztaltunk...
Na de térjünk is vissza az ételekhez. Igazából arról tudok írni, amiket nekünk készítettek és ami ott a farmon általánosnak volt mondható. Persze Franciaország óriási és biztosan tájegységtől és a családtól is függ, hogy mi kerül az asztalra a hétköznapokban.
Mi nagyon sok zöldséget ettünk. Húsok közül egyaránt ettünk csirkét, disznót és halat is. Reggelire általában lekváros vagy mogyorókrémes kenyér/abonett szelet volt.
Ha ismer engem csak egy kicsit is valaki akkor tudja, hogy semmi nincs a világon, amit a mogyorókrémnél jobban utálok, ezért kénytelen voltam a lekvár mellett voksolni reggelente. 😂 Ezzel csak az volt a probléma, hogy kevés "rendes" lekvár volt. Inkább olyanok voltak, amik teljesen folyósak voltak és ők így belemártogatták a kenyeret. Szóval én általában lekváros abonettet ettem, míg a Bálint legnagyobb örömére dúskálhatott a különféle édes, sós vagy csokoládés mogyorókrémek közt. Azért persze előfordult, hogy amerikai palacsinta, vagy éppen gofri volt reggel. Egyszer talán még péksüti is.
Amikor vásárolni voltunk azt láttuk, hogy mindenhol a csokis párnát (ami egyébként isteni) és a mazsolás-vaníliás csigát preferálják. Szóval minden reggel édes... Ami nekünk amúgy nem annyira fekszik. Mi inkább rántottát, tortillát, tükörtojást, szendvicset, virslit vagy ilyesmit szoktunk enni szóval előfordult egy-egy reggel, hogy már nem bírtam a lekvárra ránézni sem, úgyhogy olyankor készítettünk egy jó sonkás-hagymás rántottát pirospaprikával természetesen... Nem kicsit néztek ránk furán, hogy ilyet eszünk reggelire. 😂
Dél és egy óra közt ebédeltünk minden nap. Szerintem nem ettünk kétszer teljesen ugyan olyan ételt, szóval szerintem nagyon változatosan étkeznek.
A fenti képen is látható étel például egy hagymás, kecskesajtos pite, de ettünk ebédre friss vajas újkrumplit, salátát, répát nagyon finom mustáros dresszinggel aminek el is kértem a receptjét vagy medvehagyma pesto-s gnocchit. Volt, hogy a fent említett ételek mellé főtt tojást adtak vagy rántottát, amit itt szinte teljesen nyersen esznek (tudom nem vagyok gurmet, de én szeretem ha jól át van sütve és nem "taknyos" 😁). Szóval gyakran ilyen egészen könnyű ételek kerültek a tányérra. Néhányszor grilleztünk odakint. Olyankor a zöldségek mellé kolbász, sült hús vagy garnélarák került. 
Minden ebéd után előkerült a "sajtos doboz", ami legalább 5-6 féle sajtot rejtett magában. Voltak ott különböző érési idejű "Meule de Savoi" nevű helyi sajtok (ami egyébként nagyon büdös, de nagyon finom is) de kecskesajt, camembert és egyéb penészes sajtok is akadtak. Egyszóval volt egy szaga annak a doboznak! 😂 
A sajtokat követően pedig mindig jött a desszert. Ez nagyon hiányzik. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Például volt natúr vagy vaníliás joghurt aminek egyébként simán kefír íze volt, de ők egy kanál barna cukorral vagy mézzel összekeverve ették. Én személy szerint ezt kihagytam, mert én a kefírt otthon sóval eszem... 😂 De Bálint nagyon szerette. Emellett mindig előkerült kétféle étcsokoládé is. Egy 50 és egy 70% körüli. Kaoka a márka neve, de nem nagyon találkoztam még vele, pedig csokoládéban eléggé otthon vagyok. 😉 Ismerős inkább csak, szerintem valami minta termékünk volt belőle a cégnél. Ezek is francia Bio csokik voltak és szerintem kifejezetten jó minőségűek. Alkalmanként süti is volt desszert gyanánt például a klasszikus francia édesség a créme brulée vagy a melléket étcsokoládéval készült körtés sütemény, esetleg meringue torta. 
Az egyik alkalommal Tim hozott nekünk a cukrászdából mindenféle sütit, amik ilyen helyi finomságok voltak és volt köztük egy, amit úgy hívtak, hogy mille feuille. Hát egy sütemény szakértő lehet nem ért ezzel egyet, de szerintem ízre simán francia krémes volt.
Amikor mondtuk, hogy nálunk van egy nagyon hasonló süti és francia krémesnek hívják, azt nagyon kinevették. 😂 Aztán Daniel mondta, hogy a mille feuille-ben lévő krém tipikusan francia, ezért teljesen logikus az elnevezés.
A jobb oldali képen levő sütiket mi vettük Seysselben. Az egyik egy epres tart, ami ilyen kis tortácska volt vanília krémmel és eperrel, ami zselével volt leöntve. Ilyet nagyon sok helyen árultak kisebb nagyobb méretben. A mellette lévő egy gomba formájú meringue. Ez is kapható szinte akárhol különböző méretekben és formákban. Én szeretem, de a Bálint például nem bírja, úgyhogy kitalálhatjátok, melyik volt az enyém. 😍
A vacsorák voltak a legegyszerűbbek. Általában valamilyen krémleves volt tejszínnel, sajttal és friss bagettel. Volt például burgonyás gesztenyekrém leves, csalános vagy medvehagymás burgonyakrém vagy cukkini krémleves. Szerintem mindegyik nagyon finom volt és könnyű. A vacsoráknál is jellemzően előkerült a sajt és utána a desszert is. De ezen kívül készítettek ratatouille-t de szerintem erről írtam bővebben egy korábbi bejegyzésben, pizza és volt néhány ünnepi étel is. Azt hiszem, az egyetlen étel, ami szerintem nem volt annyira jó, az a pizza. Nagyon-nagyon vékony teljes kiőrlésű volt a tésztája és a feltét ami főként különböző sajtokból állt, átáztatta az egészet. Ettől eltekintve az ízek rendben voltak csak az állaggal nem tudtam azonosulni. 😊
Az ünnepi alkalmak alatt azt értem, amikor vendégek voltak vagy szülinapot ünnepeltünk.
Ilyenkor például készült kucsmagombás csirke, ami tulajdonképpen főtt egész csirke volt rizzsel és szósszal. Ezen kívül van egy olyan ételük, ami szerintem nagyon hasonlít arra a töltött káposztára, amit mi készítünk otthon. Nem a káposztalevélbe csomagoltra, hanem a savanyú káposztás fajtára. Itt többféle képen készítik ezt az ételt. Alapvetően itt is sertéshúsból készült gombócokat főznek a káposztával, csak nincsen benne pirospaprika. Ami a különbség, hogy itt utólag egy tejszínes-hagymás szószt tesznek rá. Amit mi ettünk az három féle hallal készült. A lazacot ismertük fel meg a csukát. A harmadikat sajnos nem. A halfilék együtt főttek a káposztával, a végén kivették a halakat és megsütötték külön. Szerintem nagyon jó volt.
Emellett megérdemel egy mondatot az a sok jó bor, amit elfogyasztottunk. Nem volt minden étkezés alkalmával, de elég gyakran került a poharunkba az ebéd vagy a vacsora mellé. Fehér, vörös, édes és száraz egyaránt volt. Nem tudnék egyet sem kiemelni, mert igazából nekem mindegyik nagyon ízlett.
Összességében elmondható, hogy nagyon finom dolgokat ettünk, ittunk és külön öröm, amikor olyasmi kerül a tányérunkra, amit mi ültettünk vagy mi szedtünk. Az erdőből a medvehagyma és a kucsmagomba, a kertből pedig a különféle zöldségek.
Sok olyan ételt ettünk, amit biztosan fogok én is készíteni, az egyetlen amit biztos nem eszem többet, amíg világ a világ az a lekváros kenyér.😂
k