A farm

   A következő néhány hetünket egy francia család farmján fogjuk tölteni...

Hogyan jött ez az ötlet? Bálint egyik kollégája mesélt erről a programról: némi önkéntes munkáért cserébe ételt és szállást (azaz teljes ellátást) ad a vendéglátó. Ezzel sokan bejárják az egész világot. Jól olvassátok. Sokan éveket is eltöltenek a világ különböző pontjain egy-egy hónapot maradva bizonyos helyeken, amerre a szél sodorja őket. Mi azért ennyire talán nem vagyunk vagányak, de azért szerettük volna kipróbálni egy kicsit magunkat ebben a csodálatos, francia vidéki környezetben és persze nem utolsó, hogy eltölthetünk egy hónapot nyelvi környezetben.

A WWOOF (World Wide Opportunities on Organic Farms) oldalán számos lehetőség kínálkozik, mi ezen belül is a WWOOF France oldalon kezdtünk el navigálni. Szerettünk volna lehetőleg olyan helyet találni, ami közel van a svájci határhoz, ezért leszűkítettük a lehetőségeket Lyon környékére.

Itt akadtunk rá egy Annecy melletti kis családi farmra, ami a "la ferme de Veronnex" nevet viseli.

 

Egy velünk egyidős házaspár két kisgyerekkel és a férfi apukájával élnek egy 24 hektáros területen, amiből 2,5 hektáron gazdálkodnak. Vannak a farmon disznók, csirkék, lovak és persze nagy kert. A leírás alapján azonnal beleszerettünk és máris írtunk a tulajdonosának Timothée-nek, aki néhány nappal később megadta nekünk a választ: szeretettel látnak minket egész áprilisra.

Ennek nagyon örültünk, hiszen ez egy remek lehetőség nekünk a nyelvtudásunkat fejleszteni. Bár sokan kétkedően álltak hozzá ehhez a programhoz, pillanatnyilag mégis úgy érzem, hogy vágyaim netovábbja ebben a környezetben eltölteni négy hetet. 

Nagyon vártuk már, hogy kiszakadhassunk a főváros zajából egy kicsit és mivel én amúgy is vidéki lány volnék, nem riaszt meg a munka sem, amit ott el kell majd végeznünk.

Április 1-én fogunk megérkezni valamikor a délutáni órákban Annecy-be, ahol Timothée fog minket várni a pályaudvaron. Jelentkezem, ha megérkeztünk és kikristályosodtak a teendőink is! :)

k

A költözés

   Talán az egyik legérdekesebb téma, egy ilyen vállalkozásban: a költözés.

Először is, mit vigyünk magunkkal? Mikor menjünk? Hogy csináljuk úgy, hogy jó legyen? A válasz egyszerű: sehogy :)

Soha nincs olyan, hogy jó időpont vagy tökéletes megoldás. Ezt az egyet megtanultuk az elmúlt hetekben. De helyette ott van a megfontoltság és a jó szervező készség, amire mindig lehet támaszkodni. Mi igyekeztünk időben felmondani az albérletünket, hogy nekünk is és a tulajdonosunknak is legyen időnk elrendezni a dolgainkat.

Persze ezt megelőzően szanáltunk. Sokat. Rengeteget. Ruhákat, cipőket, emlékeket. Mindent, amire úgy gondoltuk, hogy már nem lesz szükségünk, az új életbe már nem akarjuk őket magunkkal vinni. Ez mindig nehéz, mert minden apró kis vacakhoz az embert emlékek kötik. Persze, tudom nem a tárgyak a fontosak, hanem a mögöttes tartalmak, de ettől én még elfelejtek egy csomó mindent, ha nincs egy kis apróság, ami emlékeztetne rá. Én ilyen kis gyűjtögető vagyok, amitől Bálint herótot kap. Minek rakok el minden mozijegyet, múzeum belépőt? Hát, hogy emlékezzek rá. Nyilván nagymama koromban a lekopott mozijegyekről fognak majd eszembe jutni a legszebb éveim... :D Na mindegy. Szóval szanáltunk és az emlékek megőrzésére kitaláltunk más (helytakarékos és mozijegy mentes) módszereket. :) Ennek keretében jött, hogy írjunk naplót és blogot is.

Ezek után erősen fontolóra vesszük, hogy a jövőben mit vegyünk és mit tartsunk meg egyáltalán. Egy csomó dologra az embernek tényleg semmi szüksége, de erre csak akkor jön rá, amikor két 60 literes hátizsákkal és egy bőrönddel készül éppen egy másik országba költözni.

Na jó, egy picit túlzok, mert egyszer voltunk kint egy ugyan ekkora pakkal előzetesben és feladtunk egy 10 kilós csomagot is postán, ami egy külön történet, de azt most inkább nem mesélném el, mert nem akarom méltatni a magyar postát...

Szóval, miután sikeresen kiválogattuk a holminkat és eldöntöttük, hogy mi elsődleges (azonnali kihozatalú), mi másodlagos (később is ráér, amikor lesz saját lakásunk) és harmadlagos (ami anyucinál kialakított raktárszobába kerül és nagy valószínűséggel ott is marad most már örökre (bocs anyu :D )) megkezdődhetett a pakolás.

Az Ikea támogatásával fantasztikusan és tartósan sikerült becsomagolnunk mindent megfelelően és már jöhetett is a költözés. Ebben lenyűgöző barátaink segítettek nekünk és az előző főnökömtől kölcsön kapott céges autó és volt kolléga. Ez úton köszönjük nekik még egyszer. :)

Utána még néhány hetet maradtunk annyi holmival, ami egy autóba befért, így a végleges költözés március 23-án zajlott.

Nehéz dolog-e a költözés? Azt hiszem igen. Mert, egy kicsit olyan volt, mintha az eddigi életünket csomagoltuk volna be dobozokba és tárolókba, hogy aztán ki tudja mikor nyissuk ki őket legközelebb.

k