A hétköznapi francia konyha (vagy amit mi láttunk belőle...)

      Ígértem korábban egy ételekkel foglalkozó bejegyzést, amit még nem teljesítettem ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje.

Sajnos az elmúlt hetekben kicsit beteg voltam, emiatt maradtam le a bloggal, de szerencsére már minden rendben van. Jártunk a Lausanne-i kórházban is. Szerintem majd írok arról is egy bejegyzést mert elégé tanulságos amit ott tapasztaltunk...

Na de térjünk is vissza az ételekhez. Igazából arról tudok írni, amiket nekünk készítettek és ami ott a farmon általánosnak volt mondható. Persze Franciaország óriási és biztosan tájegységtől és a családtól is függ, hogy mi kerül az asztalra a hétköznapokban.

Mi nagyon sok zöldséget ettünk. Húsok közül egyaránt ettünk csirkét, disznót és halat is. Reggelire általában lekváros vagy mogyorókrémes kenyér/abonett szelet volt. 

Ha ismer engem csak egy kicsit is valaki akkor tudja, hogy semmi nincs a világon, amit a mogyorókrémnél jobban utálok, ezért kénytelen voltam a lekvár mellett voksolni reggelente. 😂 Ezzel csak az volt a probléma, hogy kevés "rendes" lekvár volt. Inkább olyanok voltak, amik teljesen folyósak voltak és ők így belemártogatták a kenyeret. Szóval én általában lekváros abonettet ettem, míg a Bálint legnagyobb örömére dúskálhatott a különféle édes, sós vagy csokoládés mogyorókrémek közt. Azért persze előfordult, hogy amerikai palacsinta, vagy éppen gofri volt reggel. Egyszer talán még péksüti is. 

Amikor vásárolni voltunk azt láttuk, hogy mindenhol a csokis párnát (ami egyébként isteni) és a mazsolás-vaníliás csigát preferálják. Szóval minden reggel édes... Ami nekünk amúgy nem annyira fekszik. Mi inkább rántottát, tortillát, tükörtojást, szendvicset, virslit vagy ilyesmit szoktunk enni szóval előfordult egy-egy reggel, hogy már nem bírtam a lekvárra ránézni sem, úgyhogy olyankor készítettünk egy jó sonkás-hagymás rántottát pirospaprikával természetesen... Nem kicsit néztek ránk furán, hogy ilyet eszünk reggelire. 😂

Dél és egy óra közt ebédeltünk minden nap. Szerintem nem ettünk kétszer teljesen ugyan olyan ételt, szóval szerintem nagyon változatosan étkeznek. 

A fenti képen is látható étel például egy hagymás, kecskesajtos pite, de ettünk ebédre friss vajas újkrumplit, salátát, répát nagyon finom mustáros dresszinggel aminek el is kértem a receptjét vagy medvehagyma pesto-s gnocchit. Volt, hogy a fent említett ételek mellé főtt tojást adtak vagy rántottát, amit itt szinte teljesen nyersen esznek (tudom nem vagyok gurmet, de én szeretem ha jól át van sütve és nem "taknyos" 😁). Szóval gyakran ilyen egészen könnyű ételek kerültek a tányérra. Néhányszor grilleztünk odakint. Olyankor a zöldségek mellé kolbász, sült hús vagy garnélarák került.

Minden ebéd után előkerült a "sajtos doboz", ami legalább 5-6 féle sajtot rejtett magában. Voltak ott különböző érési idejű "Meule de Savoi" nevű helyi sajtok (ami egyébként nagyon büdös, de nagyon finom is) de kecskesajt, camembert és egyéb penészes sajtok is akadtak. Egyszóval volt egy szaga annak a doboznak! 😂 

A sajtokat követően pedig mindig jött a desszert. Ez nagyon hiányzik. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Például volt natúr vagy vaníliás joghurt aminek egyébként simán kefír íze volt, de ők egy kanál barna cukorral vagy mézzel összekeverve ették. Én személy szerint ezt kihagytam, mert én a kefírt otthon sóval eszem... 😂 De Bálint nagyon szerette. Emellett mindig előkerült kétféle étcsokoládé is. Egy 50 és egy 70% körüli. Kaoka a márka neve, de nem nagyon találkoztam még vele, pedig csokoládéban eléggé otthon vagyok. 😉 Ismerős inkább csak, szerintem valami minta termékünk volt belőle a cégnél. Ezek is francia Bio csokik voltak és szerintem kifejezetten jó minőségűek. Alkalmanként süti is volt desszert gyanánt például a klasszikus francia édesség a créme brulée vagy a melléket étcsokoládéval készült körtés sütemény, esetleg meringue torta.

Az egyik alkalommal Tim hozott nekünk a cukrászdából mindenféle sütit, amik ilyen helyi finomságok voltak és volt köztük egy, amit úgy hívtak, hogy mille feuille. Hát egy sütemény szakértő lehet nem ért ezzel egyet, de szerintem ízre simán francia krémes volt. 

Amikor mondtuk, hogy nálunk van egy nagyon hasonló süti és francia krémesnek hívják, azt nagyon kinevették. 😂 Aztán Daniel mondta, hogy a mille feuille-ben lévő krém tipikusan francia, ezért teljesen logikus az elnevezés.

A jobb oldali képen levő sütiket mi vettük Seysselben. Az egyik egy epres tart, ami ilyen kis tortácska volt vanília krémmel és eperrel, ami zselével volt leöntve. Ilyet nagyon sok helyen árultak kisebb nagyobb méretben. A mellette lévő egy gomba formájú meringue. Ez is kapható szinte akárhol különböző méretekben és formákban. Én szeretem, de a Bálint például nem bírja, úgyhogy kitalálhatjátok, melyik volt az enyém. 😍

A vacsorák voltak a legegyszerűbbek. Általában valamilyen krémleves volt tejszínnel, sajttal és friss bagettel. Volt például burgonyás gesztenyekrém leves, csalános vagy medvehagymás burgonyakrém vagy cukkini krémleves. Szerintem mindegyik nagyon finom volt és könnyű. A vacsoráknál is jellemzően előkerült a sajt és utána a desszert is. De ezen kívül készítettek ratatouille-t de szerintem erről írtam bővebben egy korábbi bejegyzésben, pizza és volt néhány ünnepi étel is. Azt hiszem, az egyetlen étel, ami szerintem nem volt annyira jó, az a pizza. Nagyon-nagyon vékony teljes kiőrlésű volt a tésztája és a feltét ami főként különböző sajtokból állt, átáztatta az egészet. Ettől eltekintve az ízek rendben voltak csak az állaggal nem tudtam azonosulni. 😊

Az ünnepi alkalmak alatt azt értem, amikor vendégek voltak vagy szülinapot ünnepeltünk.

Ilyenkor például készült kucsmagombás csirke, ami tulajdonképpen főtt egész csirke volt rizzsel és szósszal. Ezen kívül van egy olyan ételük, ami szerintem nagyon hasonlít arra a töltött káposztára, amit mi készítünk otthon. Nem a káposztalevélbe csomagoltra, hanem a savanyú káposztás fajtára. Itt többféle képen készítik ezt az ételt. Alapvetően itt is sertéshúsból készült gombócokat főznek a káposztával, csak nincsen benne pirospaprika. Ami a különbség, hogy itt utólag egy tejszínes-hagymás szószt tesznek rá. Amit mi ettünk az három féle hallal készült. A lazacot ismertük fel meg a csukát. A harmadikat sajnos nem. A halfilék együtt főttek a káposztával, a végén kivették a halakat és megsütötték külön. Szerintem nagyon jó volt.

Emellett megérdemel egy mondatot az a sok jó bor, amit elfogyasztottunk. Nem volt minden étkezés alkalmával, de elég gyakran került a poharunkba az ebéd vagy a vacsora mellé. Fehér, vörös, édes és száraz egyaránt volt. Nem tudnék egyet sem kiemelni, mert igazából nekem mindegyik nagyon ízlett.

Összességében elmondható, hogy nagyon finom dolgokat ettünk, ittunk és külön öröm, amikor olyasmi kerül a tányérunkra, amit mi ültettünk vagy mi szedtünk. Az erdőből a medvehagyma és a kucsmagomba, a kertből pedig a különféle zöldségek.

Sok olyan ételt ettünk, amit biztosan fogok én is készíteni, az egyetlen amit biztos nem eszem többet, amíg világ a világ az a lekváros kenyér.😂

k

A zombi apokalipszis és a búcsú

   Elérkeztek az utolsó napjaink, amit még a farmon töltöttünk.

A vendéglátóink igazán jó programokra vittek minket. Sokfelé voltunk és sok mindent kipróbáltunk. Így a végére maradt még egy móka, amit ki nem hagytunk volna. 

Tim sógorának Raph-nak közelgett a születésnapja. Laetitia, Tim nővére és a család többi tagja egy meglepetést szerveztek neki. A farm kiválóan alkalmas volt egy igazi zombi apokalipszis megszervezésére. Az időjárás is eléggé zord volt vasárnap és a jelmezeink is nagyon jól sikeredtek. 

A történet szerint a világunkban eluralkodott a káosz, mindenki zombi lett, kivéve Raph és Laetitia. Raph-nak meg kellett mentenie a barátnőjét a zombiktól és bizonyos feladatok elvégzésével megszereznie az űrhajó indító kódjait, amivel elmenekülhetnek a Marsra. 😂

Az egész egy nagy meglepetés volt a számára, szóval bekötött szemmel érkezett meg a zombik közé. Volt mindenféle feladat, amit el kellett végeznie. Például a sztori szerint a zombik nem bírják az éneklést, ezért óriási hangszórókból szólt a félelmetes zene, neki meg énekelnie kellett és így tudta megszerezni a kódokat. De volt sárban kúszós akadálypálya, kvíz, tóba ugrálás (mert hát ugye ott is voltak fontos információk 😁).

Szerepünk szerint voltak a"sportos" zombik és a "lusta" zombik. A sportosak futottak utána végig, a lusták pedig csak bizonyos pontokon jelentek meg. Én félkarú és sánta zombi lettem vasvillával (ami fából volt), ezért én a lusták táborát erősítettem, de Bálint hegyen-völgyön át végig futotta a mókát. 😂

Raph-nak két fegyvere volt a zombik ellen. Egy puska (természetesen játék) és néhány szem krumpli, mert ebben a sztoriban a zombik imádják a krumplit és ha eldobott egyet, akkor szaladtunk utána. 😂 

A pálya végén egy dombról kellett a füvön lesíelnie, amit tetézett a szakadó eső, miközben Ton-ton Charl (a másik sógor) snowbordon kergette. A végén elérkeztek az űrhajóhoz, ami egy régi lajtos kocsi volt. Nekünk ezeket kellett labdákkal dobálni, neki pedig kivédenie és közben megoldani az utolsó mindent megoldó képletet, amivel felszállhatott az űrhajó. Persze a végére sikerült neki, de indulás előtt azért még lőtt egy csodálatos képet az üldözőivel. 😀

Nagyon vicces, őrült és ötletes volt az egész és az volt a legjobb, hogy mindenki részt vett benne! 😀

Hétfőn reggel azonban elérkezett az utolsó napunk. Délelőtt kiválogattuk az utolsó kosár tojásokat és felmentünk a rétre elbúcsúzni a lovaktól. Hát bevallom megkönnyeztem a kis kópékat. Annyira a szívemhez nőttek, tutira nagyon fognak hiányozni. 

Míg Bálint segített Timnek kerítést építeni, én ellátogattam a veteményesbe. A fotón azokat a salátákat látjátok, amiket pont 4 héttel korábban, az első teljes napunkon ültettünk el, még palántának. Ez alatt az idő alatt nagyon sokat nőttek és ebédre meg is kóstoltuk őket. Mondanom se kell, hogy soha nem ettem még ilyen finom salátát! 😍

Ebéd után elkezdtük a csomagolást, mert igencsak szerte szét voltak a holmijaink a házban. Ezzel nagyjából el is telt a délután. Vacsora előtt Tim megkérdezte, mit főzzenek nekünk búcsú vacsorának? Mi volt az, amit a legjobban szerettünk? Nem kértünk semmi extrát, mert igazából, mindent szerettünk, szóval krémleves, sajt és friss bagett lett a vacsora, amit desszertként egy jó créme brulée koronázott meg.

Kedden délelőtt 10-kor indult a buszunk Annecy-ből Lausanne-ba, de kértük, hogy 9-re vigyenek minket ki a pályaudvarra, mert szerettünk volna még megreggelizni a magyar kávézóban.

Isteni szendvics és kávé után éppen időben értünk vissza a buszhoz. Hazafelé picit bonyolultabb volt, mert megállították a buszt a svájci határon. Az iratok ellenőrzése mellett volt kutyás átvizsgálás is, ami normális keretek közt komolynak hangzik, de egyébként nem volt az. A kutyus iszonyat cuki volt és kiszagolta mindenki táskájában a szendvicset. 😂

Szóval végül egy jó 20 perces álldogálást követően máris indultunk Genfbe, ahol igazából rajtunk kívül mindenki leszállt, szóval kényelmesen utaztunk Lausanne-ig, ahol egy újabb útlevél ellenőrzést követően már mehettünk is a hévhez. 

Itt egy olyan aprócska problémával szembesültünk, hogy a LEB (Lausanne-Echallens-Bercher vasútvonal) vonalán eddig olyan jegyautomatákkal találkoztunk, ahol lehetett papírpénzzel és kártyával is fizetni és mi ebből indultunk ki. De sajnos kellett helyijáratos busszal is mennünk, ahol olyan automaták voltak, amik csak aprópénzt fogadtak el. 😁 Hát nem volt egyszerű aprót szerezni...

De persze megoldottuk és hamarosan meg is érkeztünk Echallens-ba, ahol a következő időszakban lakni fogunk. 

Összességében azt mondhatom, hogy életre szóló élmény volt ez az egy hónap. Bármikor újra végigcsinálnám. Szuperek voltak a feladatok, a programok, az emberek és az ételek is. Rengeteget tanultunk, sokat láttunk és sok jó embert ismerünk meg. Láttunk gyönyörű tájakat, ettünk kagylót, ittunk jó borokat és házi kakaóbabos rumot. Sokat kirándultunk, medvehagymáztunk, ültettünk, tojást válogattunk és persze rengeteget lapátoltunk (olyan lapátlengető izmaim lettek, hogy ihajj 😂). Többet egészen biztosan nem fogunk tudni úgy végigmenni egy erdőn, hogy ne tapadna a szemünk az avarra, némi jóféle kucsmagomba reményében. Vágtunk fát, ültünk traktoron, voltunk zombik és részt vettünk egy igazi francia, vidéki buliban. 

Sorolhatnám még a rengeteg élményt, amivel feltöltődtünk az elmúlt hónapban, de azt hiszem felesleges. Enélkül is érződik, hogy mennyire jól éreztük magunkat. 😊

k

Negyedik hét: Seyssel és a fakanál

   Az utolsó hetünk is eléggé mozgalmasra sikerült.

Az Annecy kirándulás után másnap máris visszazökkentünk a megszokott kerékvágásba. Volt egy kis újdonság is, mert néhány napra csatlakozott hozzánk egy új lakó. Egy Boszniai lány, Medina került oda 3 napra, mert gyakorlatot kellett szereznie a tanulmányaihoz. Sok vizet nem zavart igazából, mert alig láttuk.

Csütörtökön a fóliában tevékenykedtünk. Fel kellett szedni az ott lévő krumplit és eligazítani a helyét, mert paradicsom palántákat kellett kiültetni. Ez elég fárasztó munka volt és izzasztó is, mert jó meleg volt a fóliában. 

Aznapra még egy izgalmas feladat volt. Vagyis csak nekem, mert ez olyan igazi csajos meló volt. Myriam maga készíti el otthon az általuk használt kozmetikumokat. Sampont, kéz és arckrémeket, szőlőzsírt, balzsamot stb. Aznap éppen egy arckrémet és egy kézkrémet készítettünk el. Nekem nagyon tetszett ez a feladat. Kis boszorkánykonyha. 😀 Ilyen cuki kis mérőeszközökkel kellett kiméricskélni a receptben lévő összetevőket és azokat kikeverni különböző eljárásokkal. Imádtam. 😁 Sikerült egy tuti jó szőlőzsír receptet is szereznem. 

Mivel a hétvége húsvét volt, ezért pénteken már nem nagyon csináltunk semmit, talán csak a tojásokat válogattuk szét. Szombaton viszont kirándulni mentünk ismét.

Tim már korábban említette hogy van a közelben egy kisebb hegy, ahonnét gyönyörű a kilátás és ellátni egészen a Mount Blanc-ig, ezért szombat délelőtt elvitt minket egy Droisy nevű településre. Innen indult az ösvény fel a hegyre és a másik oldalon ért véget Seyssel-ben.

Olyan 950 méteren voltunk fent, szóval tényleg nem volt magas, de a kilátás csodálatos volt. 

Azon a képen, amin én vagyok a Mount Blanc látszik a háttérben, míg a másikat, amin a Bálint van, a hegy túloldalán készítettük, ott Seyssel látszik.

Aznap éppen egy futóversenyt tartottak, ezért lefelé nem tudtunk az erdőn keresztül menni, csak egy olyan úton, amit az erdészet használ. Kavicsos úton. Meredeken lefelé... Szerintem amíg leértünk Seysselbe hozzávetőlegesen tizenkétszer ültem seggre, annyira csúsztak a kövek a talpam alatt. 😂

De akkor is megérte, mert fent is gyönyörű volt és Seyssel is nagyon szép. Ráadásul találtunk egy jó kis cukrászdát, ahol isteni sütik voltak, úgyhogy kárpótolva lettünk a későbbi izomlázért is.

 

Azonban a nap még nem ért véget. Tim értünk jött Seysselbe és amikor hazaértünk szólt, hogy estére hivatalosak vagyunk mi is egy vacsorára a barátaikhoz, akik pont arrafelé laknak, amerre kirándultunk. Így hát este 7 körül elindultunk mind a vacsorára. Mint kiderült, a barátaik egy csodálatos szőlőhegyen laknak, ahonnét olyan volt a naplemente, hogy hű...😊 Ráadásul a háziasszony maga is borász, úgyhogy kifejezetten vidáman telt az este. 

Mesélték, hogy ők is részt vettek az aznapi futóversenyen és ezzel kapcsolatban elkezdtünk beszélgetni, hogy mekkora a hegy meg ilyesmi. Tim mesélte nekik, hogy Magyarország legmagasabb pontja 1014m magas. Ezen nagyon nevettek és közölték, hogy ott szemben 1400m-es van, de ez itt kicsinek számít. 😂

Tim ezt egyébként onnan tudta, hogy egy-két héttel korábban itattak velünk egy pálinkához hasonló italt, ami egy gyógynövény gyökeréből készül. Kérdeztük, mi ez a növény. Mondták, de nem ismertük. Erre elkezdték magyarázni, hogy ez egy hegyi növény, olyan 1500-2000 méter magasságban él. Mi meg mondtuk, hogy akkor azért nem ismerjük, mert otthon 1014m a legmagasabb hegy. Annyira nevettek, hogy pont 1014 méter és háromszor visszakérdeztek, hogy 14? Pont 1014? 😅

Másnap délelőtt vendégek érkeztek a farmra. Szintén barátok, akik nagyon jó fejek voltak. Egyébként ez alatt a négy hét alatt elég sok emberrel találkoztunk és beszélgettünk velük Magyarországról. Őszintén szólva nem sokat tudtak róla. Körülbelül tudták, hogy hol van, de többen is azt hitték, hogy sokkal nagyobb, mint amekkora és azt is, hogy Németország a szomszédunk. Csak egy dolog volt, ami mindenki számára ismeretes, méghozzá Orbán Viktor. Viccen kívül, többen is kérdezték tőlünk, hogy "Magyarország miniszterelnöke az az Orbán Viktor nem?" ő kicsit "tak-tak". (Ez ott gyagyást jelent.... 😂)

Ezen kívül ismerték a "jó napot"-ot, azt, hogy "egészségedre", a pálinkát és végül de nem utolsó sorban azt a szót, hogy "fakanál". Egyébként ez volt mindenki kedvence. 😂😂 

Kérdezték még, hogy milyenek az ételeink. Mondtuk, hogy semmi különös. Hús, pirospaprika, zsír, pirospaprika, fokhagyma és még egy kis pirospaprika és ha nagyon alaposak akarunk lenni, akkor adunk hozzá még egy kis pirospaprikát. Kicsit széttrollkodtuk, de sebaj. 🙈🙉🙊

Délután meglátogattuk a pacikat. Ott készült ez a videó. Egy kicsit rám kattant Bóbita a póni. Nem tudtam lerázni, mindenhová követett. 😊

Ezen kívül a napot tanulással töltöttük. Szereztem egy új programot. Az a neve, hogy Rosetta Stone. Egy csomó nyelven van egyébként, nem csak franciául és szerintem nagyon jó. Miryam ajánlotta, neki a gyerekek tanulnak ezen keresztül angolul. 

A hétvége egyébként hamar eltelt. Azt vettük észre, hogy vége a húsvétnak is. Egyébként a családnál semmi különleges dolog nem volt. Nem nagyon ünneplik. A gyerekeknek volt reggel egy kis csokitojás keresés, de más nem, illetve hétfőn a Bálint meglocsolt a parfümömmel. 😁

Keddre sajnos rossz hírt kaptunk. Please, a kedvenc pacim lázas lett. Ő korábban csak istállóban volt tartva. Odakint a legelőn meg voltak kullancsok, amik belemásztak és ettől belázasodott. Pár napig (hogy ne legyen egyedül) Bóbitával együtt elkülönítettük és ott ápoltuk. Ki kellett szedni a kullancsokat és alaposan átfésülni a szőrét és a sörényét. Szerencsére hétvégére már jobban lett, így újra csatlakozhatott a többiekhez. 

Szerdára favágás volt a program, amit Bálint már csinált. A traktorhoz volt egy nagy ipari gép csatlakoztatva és arrébb kellett vele állni. Most megtanították a traktort is vezetni emiatt, amit nagyon élvezett. 😀 

 

Miután sikeresen beállt a megfelelő helyre folytathattuk is a munkát. Én a vágásban nem tudtam neki segíteni, annál inkább az összevágott fahasábok feltornyozásában. Bálint szólt, hogy rosszul rakta fel a farakást korábban, mert a vége rálóg a még felaprítandó rönkökre, legyek szíves pakoljak le róluk néhány darabot, hogy kiszabadíthassa. Aztán egyik dolog követte a másikat és azt vettem észre, hogy kész van a képen látható farakás. Imádom a rendrakós feladatokat. 😍

Délután egy jó nagy vihar jött és a hét hátralévő részében maradt az esős, szeles időjárás, ezért javarészt tanulással töltöttük az időt. De ami a lényeg: a csodálatos farakásom kitartott. 😂

Ezzel együtt is mozgalmas hetet zártunk. Már csak az utolsó néhány nap volt vissza. A csomagolás és egy zombi apokalipszis.

k

Annecy

   Szerdán végre jó időt írt az előrejelzés, ezért aznapra terveztünk be egy egész napos kirándulást Annecy-be.

Jó előre kinéztük a buszt, amivel be tudunk menni. Na most. Itt egyáltalán nem egyszerű móka a buszozás. Ennek az az egyetlen oka, hogy nem nagyon vannak buszok. Persze nem azért, mert nincs rá pénz, mint otthon. Hanem azért, mert nincs rá igény. Itt mindenki kocsival jár. Ezeken a farmokon el sem lehetne képzelni az életet autó nélkül, szóval logikus, hogy felesleges a buszjárat. 

Hétfőn és kedden egy van oda és egy vissza, szerdától szombatig kettő oda és kettő vissza, vasárnap pedig nincsen egyáltalán. 

Ha akarjuk, bevihettek volna minket autóval, de nekünk ez is egy kaland volt, ezért a busz mellett tettük le a voksunkat. Nagyon sok lehetőségünk nem volt, az egyik busz 6:45-kor ment, a másik meg valahogy délután, szóval a reggelit választottuk.

A buszmegálló kb. 2 km-re van a farmtól, ezért időben el kellett indulnunk reggel. Mivel itt jóval később kel a nap, mint Magyarországon, reggel 6-kor gyakorlatilag még korom sötét volt, főként az erdőben. Ja, azt még nem említettem, hogy a farm egy völgyben van, ahová egy csodás erdőn keresztül kanyarog lefelé az út. Ezt az aprócska hegyet kellett reggel 6-kor megmásznunk a telefonunk fényénél. 😁

Mire felértünk a Mortery-be vezető útra, már világosodott. Itt vártuk a busz érkezését. A helyzet az, hogy mi egy olyan rendes buszt vártunk, amilyenek otthon is közlekednek vidéken, de nagy meglepetésünkre nem ilyen jött. Igazából egy 20 fős kisbusz érkezett, amin semmilyen felirat nem volt, de mivel mások is felszálltak mi is így tettünk. Kértünk két jegyet Annecy-ba, a sofőr elvette a 10 euróst amit nyújtott neki a Bálint és azt mondta üljünk le. 😂 Hát leültünk. Bár kicsit csodálkoztunk, mert úgy tudtuk a buszjegy 3 euró lesz kettőnknek. Aztán még álltunk egy kicsit, bár nem tudtuk mire várunk. Egy perc elteltével a sofőr hátraküldte a jegyünket a többi emberrel és odaszólt, hogy nem tud visszaadni, majd később odaadja. 😂 Az út további részében nem is volt több felszálló. Összesen tízen voltunk, plusz a sofőr.

Kb. fél óra alatt be is értünk Annecy-ba, ahol leszálláskor még a kezünkbe nyomott 7 eurót a sofőr és elköszönt tőlünk.

Kora reggel volt még, mi pedig éhesek voltunk ezért betértünk egy reggelizős pékségbe, ahol jól teletömtük a hasunkat sajtos és pármai sonkás szendviccsel, csokis párnával és kakaóval, hogy aztán a nyakunkba vehessük a várost.

Nagyon jó döntés volt, hogy ilyen korán érkeztünk ugyanis mint később kiderült, nap közben az egész várost elözönlik a turisták. Ilyen korán azonban sehol egy lélek sem volt, így megcsodálhattuk az óváros gyönyörű utcáit a tolongó tömegek nélkül. Az Annecy tó körüli hegyeket még a reggeli pára takarta.

A várost, egyébként a francia Velencének is nevezik, mert kezdetben az olasz városhoz hasonlóan itt is cölöpökre építkeztek. Nagyon érdekes egyébként a története is, de most arról nem írnék inkább. Akit érdekel, a google-on rákereshet. 😊 Ez a csatorna, ami végigmegy a városon  két irányba is a tó felesleges vizét vezeti le. Nagyon régi egyébként és sok helyen látszik, hogy régen csónakkal közlekedhettek az itt lakók, mert nagyon sok háznál van hátsó kijárat a csatornára.

A mostani állapot szerint a helyiek a turizmusra vannak berendezkedve, mert egymást érik az éttermek, cukrászdák és szuvenír üzletek, de még ez sem rontott az összképen.

A kikötőből egyenesen a legnagyobb látványosság, a csatornával körülvett, ma helytörténeti múzeumként üzemelő, eredetileg pénzverde és börtön szerepét betöltő ikonikus épület felé vettük az irányt. Mint mindenki, természetesen mi is fotózkodtunk vele, csak mi a turista tömegek nélkül. 😉

Utána elindultunk felfelé a hegyre, hogy megnézzük a középkori várat, ami csodálatos állapotban maradt fenn. Mivel korán volt még, ezért sajnos nem volt nyitva, úgyhogy az utunk a katedrális felé vezetett. Itt nagyobb szerencsével jártunk, mert a templom látogatható volt. Épp egy kisebb csoport jött kifelé, amikor megérkeztünk. A bejáratnál száz féle nyelven volt kiírva, hogy "üdvözöljük". Köztük megtaláltuk magyarul is. 

Odabent csak mi voltunk és a mindent átható csend. 

A katedrálison grandiózus színes rózsaablakok voltak körben és mesélték el a város keresztény történetét és a helyi apáca rend megalakulását. Egyébként ebben a templomban volt ministráns fiatal korában Jean Jacques Rousseau, aki ebben a városban élt néhány évig.

A templom után visszatértünk a várhoz. Szerencsénkre az éppen akkor nyitott, úgyhogy meg tudtuk nézni a benne működő művészeti galériát és egy másik szárnyban berendezett halászati és a tó ökoszisztémájáról szóló tárlatot.

Délre járt az idő, mire ezekkel végeztünk, ezért a vár tövében egy éppen nyitó pizzériában el is fogyasztottuk az ebédünket.

Délutánra tervben volt egy hajótúra, de mivel csak fél háromra sikerült jegyet vennünk még volt egy kis időnk. Végigsétáltunk a kikötő másik részén is, ekkorra már a reggeli pára felszívódott, ezért láthatóvá váltak a környező hegyek.

Mivel eléggé tűzött a nap ezért úgy döntöttünk, hogy inkább belevetjük magunkat az árnyékos óváros forgatagába. Itt kalandoztunk a következő néhány órában és a hajónkra való várakozás közben isteni kézműves jégkrémet ettünk.

 

A hajó teljes egészében végig ment a 18 ezer éves tó hosszán, ami egyébként az Európa legtisztább tava címet viseli. Tényleg kristálytiszta volt a vize. Ez szerintem a kikötős képen látszik is. 

A hajótúra során számos kastély mellett haladtunk el, mindegyikről mondott néhány gondolatot az egyik matróz.

Összességében mindenképpen megérte a kirándulás, mert ebben a szép időben nagyon sokat láttunk a környező hegyekből.

Mire véget ért a túra, már benne jártunk a délutánban, ezért egy korai vacsorát követően lassan a pályaudvar felé kellett orientálódnunk. 

Azonban még volt egy kis időnk, ezért úgy döntöttünk, hogy megiszunk még egy jó kávét. Séta közben láttam meg a képen látható logót.😊 

Igen, sikerült megtalálni a környék egyetlen magyar kávézóját! Ha esetleg Annecy-ben jártok, a pályaudvar mellett található kávézót semmiképpen ne hagyjátok ki, mert iszonyatosan finom kávéjuk van és a tulaj is nagyon kedves! Emellett tartanak kürtőskalácsot (ahogy a logó is mutatja) és Chocome-t is! 😋

Egyébként a vendégszeretet és a kedvesség nem csak a szolgáltatóknál volt felfedezhető, hanem simán, az utca emberénél is. Mindenki nagyon közvetlen és segítőkész volt velünk egész nap.

Mire este 7-re visszaértünk Mortery-be, rendesen lefáradtunk és onnan még jó 2 km várt ránk. Jól esett visszaérkezni a farmra, hogy végre kipihenhessük magunkat.

Aki esetleg errefelé jár, mindenképpen szánjon időt a város megtekintésére, mert tényleg csodálatos élmény! 😊

k

Harmadik hét: A jóga és a medvehagyma

   Nagyjából egy hete írtam utoljára...

Elég sok minden történt az elmúlt napokban, megpróbálom összefoglalni nektek. Sok olyasmit is csináltunk, amikről már korábban írtam ezért ezeket nem fogom részletezni, ha nem baj. 😊

A mindennapjaink része a lovak ápolása, új területek elkerítése a számukra és a régi elbontása. A tojások válogatása, a gombák felderítése szintén hozzá tartozik a rutinunkhoz. 

Múlt hét szerdán szintén ehhez hasonló dolgokkal voltunk elfoglalva, ebéd után viszont megkérdezte tőlem Myriam, hogy van-e kedvem elmenni vele jógázni, mert korábban beszéltünk róla, hogy én is évekig jártam. Hát gondoltam ezt is megtapasztaljuk. 

Jó negyven perces út volt a hely, ahová mentünk. Igazából fogalmam sem volt, hogy pontosan hová tartunk, de a táj szép volt, úgyhogy nem volt probléma. Aztán mikor már majdnem a svájci határon voltunk bekanyarodtunk egy - hát hogy is fogalmazzak? - hippi tanyára. Nincs jobb szó. Én még sosem voltam ilyen helyen. Itt az emberek tulajdonképpen jurtákban laktak, meg lakókocsikban. Volt egy közösségi ház, ahol konyha volt és mosógépek, de ezen kívül tényleg nomád hely volt. 😅 Az órát is egy ilyen jurtában tartották, ezt látjátok a fotón. Amúgy tök király volt. Nem vagyok nagyon tisztában a jóga fajtákkal, ez olyan kántálós volt, aminek a végén még énekeltünk is. Maga a mozgás nagyon könnyű volt, még úgy is, hogy egy ideje már nem jógázom aktívan. Vicces érzés, hogy valahol Franciaországban ülsz egy jurtában és kántálsz. 😅 Szóval nagyon jól éreztem magam. Amíg hazaértünk a fiúk sütöttek nekünk egy isteni finom körtés-étcsokis sütit!

A következő napokban volt néhány új feladat. A fóliából krumplit kellett felszedni, mert a Bio bolt rendelt egy ládával. Ezeket utána gondosan kiválogattuk és megmostuk őket, hogy tisztán kerüljenek a boltba. Ilyen újdonság volt még Bálint számára a favágás. Baltával és ipari géppel egyaránt kellett dolgoznia. Illetve Timmel közösen menedékeket építettek a tyúkoknak. 😮

Erre azért van szükség, mert van a környéken valami nagy madár, ami időnként elkapja szegény pipiket, ezért ilyen kis féltetőket készítettek, ahová bemenekülhettek.

Nekem igazi csajos programban volt részem. Mi Myriammal és Maiannal (a kisebbik gyerekkel) elmentünk bevásárolni Annecy-ba. Biobolt és egy Auchan, ahol egy picit elvesztem a parkolóban, csak olyan csajosan, de aztán jókat nevettünk rajta. 😂 (Mondjuk én közben is.)

Másnap a szokásos teendőkön kívül Bálinttal és Timmel megjavítottuk a palánta nevelő fóliát, egy kicsit kiszakadt az oldala. Levágtuk és kiástuk az elhasználódott részt és másikat rögzítettünk a helyére. Aztán délután tettünk egy kis kirándulást az erdőbe. Egy csodálatos helyre mentünk ahol egy kis patakot követve találtuk meg a medvehagyma telepet. Itt a szöveg melletti képen egy nagyon különleges fa, élőben még gyönyörűbb volt. A gyökereit teljesen kimosta a víz, amit benőtt a moha. Szerintem tündérek is laknak benne, de bizonyára ezzel nem mindenki ért egyet velem. 😋

Szóval miután kigyönyörködtük magunkat az erdőben nekiálltunk medvehagymát szedni. Elég sokat sikerült hazahoznunk, amiből vacsorára már fogyasztottunk is. Medvehagymás burgonyakrémleves volt természetesen sajttal. Ezen kívül készült belőle isteni finom pesto, amit gnocchival ettünk másnap és saláta formában is fogyasztottuk.
Összefoglalva a család, nem csak a saját maga által megtermelt növényeket fogyasztja, hanem a környékbeli kincseket is hasznosítják, mint amilyen a medvehagyma vagy a kucsmagomba.
Ez nekem nagyon tetszik, mert az egyik kedvenc sorozatomat juttatja eszembe, a Rivercottage Forever-t. Lehet, hogy néhányan ismeritek is. Ez egy angol sorozat, amiben a főszereplő Hugh egy londoni szakács, aki megunja a nyüzsgő belvárost és vidékre költözik egy kis farmra, ahol maga kezdi el megtermeszteni a saját ételét és mindenféle tök jó kaját kreál azokból a hozzávalókból is, amit a környékbeli erdőkben-mezőkben vagy éppen tavakban talál.
Az itteni táplálkozási szokásokról írok majd egy kicsit bővebben, külön bejegyzésben, mert szerintem nagyon érdekes, csak eddig gyűjtögettem a tapasztalatokat.

Vasárnap, ismét pihenőnap volt, ezért Bálinttal úgy határoztunk, hogy mivel szép idő van meglátogatjuk a közeli kis települést Menthonnex-sous-Clermont-ot. A farmtól kb. 1,5-2 km-re lehet, úgyhogy kellemes kis séta volt. A saját becslésem szerint a faluban nem lehet több 50 háznál, de templom van és iskola is meg panzió és egy világháborús emlékmű. Nagyjából ennyiből áll, de nagyon hangulatos.

A képen a farm tábláját láthatjátok, ami a bekötőút elején található. Aznap reggel került ki a tábla és azért pózolok vele, mert az elkészültében az én kezem munkája is benne van. 😁
Erről asszem nem írtam korábban. Nem nagy sztori, csak nyomdában megcsináltatták a táblát, de nem lett szép, mert túl halvány lett a felirat, ezért az egészet újra kellett színezni. Ezt én csináltam meg, mind két felén. Aztán Daniel, a nagypapa lelakkozta és kitették a helyére.
Egyébként a tábla arról szól, (aki esetleg nem tud franciául) hogy a farm szerdánként látogatható és zöldséget, tojást, almalét lehet vásárolni. Ezek közül természetesen minden BIO tanúsítvánnyal rendelkezik és itt helyben terem.

A következő két napon nem volt túl jó idő, ezért csak a lovakkal volt feladatunk. Most egy kicsivel távolabbi helyen kellett nekik legelőt előkészíteni. Itt egy részen már megvolt a kerítés, csak le kellett ellenőrizni, hogy nem ér-e hozzá valami a vezetékhez. Közben találtunk egy nagy kucsmagomba telepet, úgyhogy az ebédhez volt egy kis kiegészítő is. 😉
Most először messzebbre kellett vinnünk a lovakat. Én a kis kedvenceimet vittem át. Fox és Please már megismernek. A fiúk mentek elöl a nagyokkal én hátul a kicsikkel. Persze, ki más kapná a két éhenkórászt mint én?? Egészen addig egy falatot se ettek a szénából, mert várták, hogy vigyük őket a legelőre és amint elindultunk rávetették magukat a kajára. 😂 Szóval rengeteg "alle, alle" után sikeresen felértünk a dombra, ahol alig tudtam leszedni róluk a kantárt, már rohantak is tovább a szép zöld fű felé.

Aztán már csak annyi volt a dolgunk, hogy időnként rájuk nézzünk, hogy minden rendben van-e velük. Ez szuper volt, mert amikor bemegyünk hozzájuk tudják, hogy egy kis simogatást meg szeretgetést biztosan kapnak tőlünk, úgyhogy már rohannak felénk és nekünk dörgölőznek. Picit ijesztő azért, amikor ezek a hatalmas jószágok két oldalról dörgölik az ember lányához a pofájukat, csak olyan szeretetteljesen. 😍
A kis póniló Bóbita (mi neveztük el így, mert elfelejtettük a nevét és tényleg olyan kis bóbita), folyamatosan követ engem, nem tudom pontosan mit vár, de nagyon cuki. Egyébként a kis drága van a csapat hierarchiájának a legalján, valahol a tyúkok után lehet a helye szegénykének.

 k

Második hét: A lovak

   Hétfőn azonban bepótoltuk az előző napi pihenést. 

Reggel ismét a lovaknál kezdtünk, aztán a már korábban említett módon kiválogattuk a tojásokat. A képen a bélyegző gépet látjátok.

Biztosan már feltűnt nektek, hogy a lovakkal különösen szeretek foglalkozni, ezért a következő feladat kedvemre való volt. Timmel közösen elkerítettünk nekik egy újabb legelésre alkalmas területet, ami friss fűvel van tele. Ehhez cölöpöket kellett leszúrni a földbe amit a Bálint csinált én pedig mentem mögötte és vezetéket húztam rá. A végén Tim hozott egy akkumulátor szerű, kifejezetten haszonállatok megfékezésére alkalmas szerkezetet, amit rákötött a vezetékre és már készen is voltunk. Már csak át kellett vezetni a lovakat az új, ideiglenes helyükre.

Bementünk hozzájuk és kettő kivételével mindegyik fejére hámot húztunk és száron átvezettük őket. Az egyikükre azért nem került ilyen hám, mert nem engedte, a másikra meg nem kellett. A kis póniló annyira kis cukker. Ő csak úgy megy a többi után, akármerre mennek ezért őt nem kellett megkötni.😊

A képen a kis barátommal vagyok látható. Ő az a kis picike, akit úgy megszerettem. Bálint nem volt ilyen szerencsés, mert ő Huligan-t vitte át. Ő a legnagyobb közülük. Tim szólt a Bálintnak, hogy szorosan fogja és vigyázzon hová lép, mert a ló nem fogja őt nagyon látni, nehogy rálépjen. Hatalmas állat. Ha tudok, akkor készítek majd egy képet, amin mellette vagyunk, csak, hogy lássátok a tényleges méreteket. Huligan igásló, és majdnem szélesebb, mint hosszabb. 😊 Persze ő is ugyan olyan jámbor, mint a többi, de a méretei miatt azért félelmetes tud lenni.

Ebéd után pihiztünk egy kicsit. A család elment Myriam, az anyuka elé, mert Spanyolországban volt egy hetet jóga táborban. Ezért volt távol olyan sokáig. Egyébként ő ének-zene tanár és egy közeli kisvárosban tanít, de nem egész héten, mert a gyerekek magántanulók, ezért nem járnak oviba sem. Itthon tanítja őket.

Amíg távol voltak addig kitakarítottunk egy helyiséget és folytattuk a lovak karámjánál elkezdett rész takarítását is, hogy mihamarabb el lehessen vetni a magokat, de még nem végeztünk most sem. El kell egyengetni a talajt, mert a traktor kereke nyomot hagyott benne, de ez azért fárasztó feladat, úgyhogy több részletben csináljuk meg.

Közben pihenés képen megsimogattam a lovakat, vigyázva nehogy az elektromos kerítéshez érjek, mert az nyilván valóan nem kellemes. Míg a kezemre nagyon vigyáztam, nem figyeltem a lábamra... Mondanom sem kell, megrázó élmény volt. 😅 A combom hozzáért az alsó vezetékhez és úgy végig vágott rajtam, hogy még szegény Holigant is megráztam egy kicsit. Még sosem rázott meg áram ezért jól meg is ijedtem. Persze semmi bajom nem lett, mert nem 220 van benne, de azért fájt rendesen. Úgyhogy ma is tanultam valamit: ne fogdosd a kerítést ha áram van benne.😊

Este még elültettünk pár sor fehér babot a fóliába, ami hamar megvolt és még néhány tő málnát is a kertbe. Ezzel jól el is fáradtunk. Ez volt eddig a legtevékenyebb itt töltött napunk.

Ma szokás szerint a lovaknál kezdtünk reggel és utána a már korábban említett módon betakartuk a cukkiniket, amiket nemrég ültettünk el, mert Tim szerint ma volt a héten utoljára szép idő. Holnapra esőt és lehűlést mond. 😔 Emiatt szomorúak voltunk kicsit, mert valamelyik nap be akartunk menni Annecy-be. De majd meglátjuk, hátha lesz mégis egy kis napsütés.

Palántázás lett volna még délutánra, de a növénykék, amiket Tim hozott túl kicsik voltak. Kell nekik egy kis idő, hogy átültethetőek legyenek, ezért helyette volt időm átpakolni és frissíteni a blogot.😉

Később Bálint segített Timnek néhány apróbb, tesz-vesz feladatban, addig én sétáltam egy kicsit és készítettem néhány képet. Sok itt a virágzó fa és mind gyönyörű. Szó szerint ezer féle színben pompáznak. 

Aztán Bálint még egy magas nyomású tisztítóval lemosott néhány sáros ládát, amibe majd később a zöldségek fognak kerülni.

Más feladatunk nem is volt mára, csak folytattam a blog írást vacsi előtt, ami egyébként egy sütőtökös gesztenyekrémleves volt sajttal. 😊 Most meg itt van a könyökömnél Gaia, az egyik cica és éppen azt nézegeti, hogy hol haraphatna belém. A kis hamis. Mert, hogy ezt teszi. Dorombol, meg dörgölőzik, aztán ha nem simogatod, akkor megharap. Megáll az eszem tőle. 😉 És ugyan ezt csinálja Bidou is, a másik macska. Ezek egymástól tanulnak az tuti.

Mára ennyi. 😘 Még jelentkezem!

k