Az utolsó hetünk is eléggé mozgalmasra sikerült.
Az Annecy kirándulás után másnap máris visszazökkentünk a megszokott kerékvágásba. Volt egy kis újdonság is, mert néhány napra csatlakozott hozzánk egy új lakó. Egy Boszniai lány, Medina került oda 3 napra, mert gyakorlatot kellett szereznie a tanulmányaihoz. Sok vizet nem zavart igazából, mert alig láttuk.
Csütörtökön a fóliában tevékenykedtünk. Fel kellett szedni az ott lévő krumplit és eligazítani a helyét, mert paradicsom palántákat kellett kiültetni. Ez elég fárasztó munka volt és izzasztó is, mert jó meleg volt a fóliában.
Aznapra még egy izgalmas feladat volt. Vagyis csak nekem, mert ez olyan igazi csajos meló volt. Myriam maga készíti el otthon az általuk használt kozmetikumokat. Sampont, kéz és arckrémeket, szőlőzsírt, balzsamot stb. Aznap éppen egy arckrémet és egy kézkrémet készítettünk el. Nekem nagyon tetszett ez a feladat. Kis boszorkánykonyha. 😀 Ilyen cuki kis mérőeszközökkel kellett kiméricskélni a receptben lévő összetevőket és azokat kikeverni különböző eljárásokkal. Imádtam. 😁 Sikerült egy tuti jó szőlőzsír receptet is szereznem.
Mivel a hétvége húsvét volt, ezért pénteken már nem nagyon csináltunk semmit, talán csak a tojásokat válogattuk szét. Szombaton viszont kirándulni mentünk ismét.
Tim már korábban említette hogy van a közelben egy kisebb hegy, ahonnét gyönyörű a kilátás és ellátni egészen a Mount Blanc-ig, ezért szombat délelőtt elvitt minket egy Droisy nevű településre. Innen indult az ösvény fel a hegyre és a másik oldalon ért véget Seyssel-ben.
Olyan 950 méteren voltunk fent, szóval tényleg nem volt magas, de a kilátás csodálatos volt.
Azon a képen, amin én vagyok a Mount Blanc látszik a háttérben, míg a másikat, amin a Bálint van, a hegy túloldalán készítettük, ott Seyssel látszik.
Aznap éppen egy futóversenyt tartottak, ezért lefelé nem tudtunk az erdőn keresztül menni, csak egy olyan úton, amit az erdészet használ. Kavicsos úton. Meredeken lefelé... Szerintem amíg leértünk Seysselbe hozzávetőlegesen tizenkétszer ültem seggre, annyira csúsztak a kövek a talpam alatt. 😂
De akkor is megérte, mert fent is gyönyörű volt és Seyssel is nagyon szép. Ráadásul találtunk egy jó kis cukrászdát, ahol isteni sütik voltak, úgyhogy kárpótolva lettünk a későbbi izomlázért is.
Azonban a nap még nem ért véget. Tim értünk jött Seysselbe és amikor hazaértünk szólt, hogy estére hivatalosak vagyunk mi is egy vacsorára a barátaikhoz, akik pont arrafelé laknak, amerre kirándultunk. Így hát este 7 körül elindultunk mind a vacsorára. Mint kiderült, a barátaik egy csodálatos szőlőhegyen laknak, ahonnét olyan volt a naplemente, hogy hű...😊 Ráadásul a háziasszony maga is borász, úgyhogy kifejezetten vidáman telt az este.
Mesélték, hogy ők is részt vettek az aznapi futóversenyen és ezzel kapcsolatban elkezdtünk beszélgetni, hogy mekkora a hegy meg ilyesmi. Tim mesélte nekik, hogy Magyarország legmagasabb pontja 1014m magas. Ezen nagyon nevettek és közölték, hogy ott szemben 1400m-es van, de ez itt kicsinek számít. 😂
Tim ezt egyébként onnan tudta, hogy egy-két héttel korábban itattak velünk egy pálinkához hasonló italt, ami egy gyógynövény gyökeréből készül. Kérdeztük, mi ez a növény. Mondták, de nem ismertük. Erre elkezdték magyarázni, hogy ez egy hegyi növény, olyan 1500-2000 méter magasságban él. Mi meg mondtuk, hogy akkor azért nem ismerjük, mert otthon 1014m a legmagasabb hegy. Annyira nevettek, hogy pont 1014 méter és háromszor visszakérdeztek, hogy 14? Pont 1014? 😅
Másnap délelőtt vendégek érkeztek a farmra. Szintén barátok, akik nagyon jó fejek voltak. Egyébként ez alatt a négy hét alatt elég sok emberrel találkoztunk és beszélgettünk velük Magyarországról. Őszintén szólva nem sokat tudtak róla. Körülbelül tudták, hogy hol van, de többen is azt hitték, hogy sokkal nagyobb, mint amekkora és azt is, hogy Németország a szomszédunk. Csak egy dolog volt, ami mindenki számára ismeretes, méghozzá Orbán Viktor. Viccen kívül, többen is kérdezték tőlünk, hogy "Magyarország miniszterelnöke az az Orbán Viktor nem?" ő kicsit "tak-tak". (Ez ott gyagyást jelent.... 😂)
Ezen kívül ismerték a "jó napot"-ot, azt, hogy "egészségedre", a pálinkát és végül de nem utolsó sorban azt a szót, hogy "fakanál". Egyébként ez volt mindenki kedvence. 😂😂
Kérdezték még, hogy milyenek az ételeink. Mondtuk, hogy semmi különös. Hús, pirospaprika, zsír, pirospaprika, fokhagyma és még egy kis pirospaprika és ha nagyon alaposak akarunk lenni, akkor adunk hozzá még egy kis pirospaprikát. Kicsit széttrollkodtuk, de sebaj. 🙈🙉🙊
Délután meglátogattuk a pacikat. Ott készült ez a videó. Egy kicsit rám kattant Bóbita a póni. Nem tudtam lerázni, mindenhová követett. 😊
Ezen kívül a napot tanulással töltöttük. Szereztem egy új programot. Az a neve, hogy Rosetta Stone. Egy csomó nyelven van egyébként, nem csak franciául és szerintem nagyon jó. Miryam ajánlotta, neki a gyerekek tanulnak ezen keresztül angolul.
A hétvége egyébként hamar eltelt. Azt vettük észre, hogy vége a húsvétnak is. Egyébként a családnál semmi különleges dolog nem volt. Nem nagyon ünneplik. A gyerekeknek volt reggel egy kis csokitojás keresés, de más nem, illetve hétfőn a Bálint meglocsolt a parfümömmel. 😁
Keddre sajnos rossz hírt kaptunk. Please, a kedvenc pacim lázas lett. Ő korábban csak istállóban volt tartva. Odakint a legelőn meg voltak kullancsok, amik belemásztak és ettől belázasodott. Pár napig (hogy ne legyen egyedül) Bóbitával együtt elkülönítettük és ott ápoltuk. Ki kellett szedni a kullancsokat és alaposan átfésülni a szőrét és a sörényét. Szerencsére hétvégére már jobban lett, így újra csatlakozhatott a többiekhez.
Szerdára favágás volt a program, amit Bálint már csinált. A traktorhoz volt egy nagy ipari gép csatlakoztatva és arrébb kellett vele állni. Most megtanították a traktort is vezetni emiatt, amit nagyon élvezett. 😀
Miután sikeresen beállt a megfelelő helyre folytathattuk is a munkát. Én a vágásban nem tudtam neki segíteni, annál inkább az összevágott fahasábok feltornyozásában. Bálint szólt, hogy rosszul rakta fel a farakást korábban, mert a vége rálóg a még felaprítandó rönkökre, legyek szíves pakoljak le róluk néhány darabot, hogy kiszabadíthassa. Aztán egyik dolog követte a másikat és azt vettem észre, hogy kész van a képen látható farakás. Imádom a rendrakós feladatokat. 😍
Délután egy jó nagy vihar jött és a hét hátralévő részében maradt az esős, szeles időjárás, ezért javarészt tanulással töltöttük az időt. De ami a lényeg: a csodálatos farakásom kitartott. 😂
Ezzel együtt is mozgalmas hetet zártunk. Már csak az utolsó néhány nap volt vissza. A csomagolás és egy zombi apokalipszis.
k
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése