Nagyjából egy hete írtam utoljára...
Elég sok minden történt az elmúlt napokban, megpróbálom összefoglalni nektek. Sok olyasmit is csináltunk, amikről már korábban írtam ezért ezeket nem fogom részletezni, ha nem baj. 😊
A mindennapjaink része a lovak ápolása, új területek elkerítése a számukra és a régi elbontása. A tojások válogatása, a gombák felderítése szintén hozzá tartozik a rutinunkhoz.
Múlt hét szerdán szintén ehhez hasonló dolgokkal voltunk elfoglalva, ebéd után viszont megkérdezte tőlem Myriam, hogy van-e kedvem elmenni vele jógázni, mert korábban beszéltünk róla, hogy én is évekig jártam. Hát gondoltam ezt is megtapasztaljuk.
Jó negyven perces út volt a hely, ahová mentünk. Igazából fogalmam sem volt, hogy pontosan hová tartunk, de a táj szép volt, úgyhogy nem volt probléma. Aztán mikor már majdnem a svájci határon voltunk bekanyarodtunk egy - hát hogy is fogalmazzak? - hippi tanyára. Nincs jobb szó. Én még sosem voltam ilyen helyen. Itt az emberek tulajdonképpen jurtákban laktak, meg lakókocsikban. Volt egy közösségi ház, ahol konyha volt és mosógépek, de ezen kívül tényleg nomád hely volt. 😅 Az órát is egy ilyen jurtában tartották, ezt látjátok a fotón. Amúgy tök király volt. Nem vagyok nagyon tisztában a jóga fajtákkal, ez olyan kántálós volt, aminek a végén még énekeltünk is. Maga a mozgás nagyon könnyű volt, még úgy is, hogy egy ideje már nem jógázom aktívan. Vicces érzés, hogy valahol Franciaországban ülsz egy jurtában és kántálsz. 😅 Szóval nagyon jól éreztem magam. Amíg hazaértünk a fiúk sütöttek nekünk egy isteni finom körtés-étcsokis sütit!
A következő napokban volt néhány új feladat. A fóliából krumplit kellett felszedni, mert a Bio bolt rendelt egy ládával. Ezeket utána gondosan kiválogattuk és megmostuk őket, hogy tisztán kerüljenek a boltba. Ilyen újdonság volt még Bálint számára a favágás. Baltával és ipari géppel egyaránt kellett dolgoznia. Illetve Timmel közösen menedékeket építettek a tyúkoknak. 😮
Erre azért van szükség, mert van a környéken valami nagy madár, ami időnként elkapja szegény pipiket, ezért ilyen kis féltetőket készítettek, ahová bemenekülhettek.
Nekem igazi csajos programban volt részem. Mi Myriammal és Maiannal (a kisebbik gyerekkel) elmentünk bevásárolni Annecy-ba. Biobolt és egy Auchan, ahol egy picit elvesztem a parkolóban, csak olyan csajosan, de aztán jókat nevettünk rajta. 😂 (Mondjuk én közben is.)
Másnap a szokásos teendőkön kívül Bálinttal és Timmel megjavítottuk a palánta nevelő fóliát, egy kicsit kiszakadt az oldala. Levágtuk és kiástuk az elhasználódott részt és másikat rögzítettünk a helyére. Aztán délután tettünk egy kis kirándulást az erdőbe. Egy csodálatos helyre mentünk ahol egy kis patakot követve találtuk meg a medvehagyma telepet. Itt a szöveg melletti képen egy nagyon különleges fa, élőben még gyönyörűbb volt. A gyökereit teljesen kimosta a víz, amit benőtt a moha. Szerintem tündérek is laknak benne, de bizonyára ezzel nem mindenki ért egyet velem. 😋
Szóval miután kigyönyörködtük magunkat az erdőben nekiálltunk medvehagymát szedni. Elég sokat sikerült hazahoznunk, amiből vacsorára már fogyasztottunk is. Medvehagymás burgonyakrémleves volt természetesen sajttal. Ezen kívül készült belőle isteni finom pesto, amit gnocchival ettünk másnap és saláta formában is fogyasztottuk.
Összefoglalva a család, nem csak a saját maga által megtermelt növényeket fogyasztja, hanem a környékbeli kincseket is hasznosítják, mint amilyen a medvehagyma vagy a kucsmagomba.
Ez nekem nagyon tetszik, mert az egyik kedvenc sorozatomat juttatja eszembe, a Rivercottage Forever-t. Lehet, hogy néhányan ismeritek is. Ez egy angol sorozat, amiben a főszereplő Hugh egy londoni szakács, aki megunja a nyüzsgő belvárost és vidékre költözik egy kis farmra, ahol maga kezdi el megtermeszteni a saját ételét és mindenféle tök jó kaját kreál azokból a hozzávalókból is, amit a környékbeli erdőkben-mezőkben vagy éppen tavakban talál.
Az itteni táplálkozási szokásokról írok majd egy kicsit bővebben, külön bejegyzésben, mert szerintem nagyon érdekes, csak eddig gyűjtögettem a tapasztalatokat.
Vasárnap, ismét pihenőnap volt, ezért Bálinttal úgy határoztunk, hogy mivel szép idő van meglátogatjuk a közeli kis települést Menthonnex-sous-Clermont-ot. A farmtól kb. 1,5-2 km-re lehet, úgyhogy kellemes kis séta volt. A saját becslésem szerint a faluban nem lehet több 50 háznál, de templom van és iskola is meg panzió és egy világháborús emlékmű. Nagyjából ennyiből áll, de nagyon hangulatos.
A képen a farm tábláját láthatjátok, ami a bekötőút elején található. Aznap reggel került ki a tábla és azért pózolok vele, mert az elkészültében az én kezem munkája is benne van. 😁
Erről asszem nem írtam korábban. Nem nagy sztori, csak nyomdában megcsináltatták a táblát, de nem lett szép, mert túl halvány lett a felirat, ezért az egészet újra kellett színezni. Ezt én csináltam meg, mind két felén. Aztán Daniel, a nagypapa lelakkozta és kitették a helyére.
Egyébként a tábla arról szól, (aki esetleg nem tud franciául) hogy a farm szerdánként látogatható és zöldséget, tojást, almalét lehet vásárolni. Ezek közül természetesen minden BIO tanúsítvánnyal rendelkezik és itt helyben terem.
A következő két napon nem volt túl jó idő, ezért csak a lovakkal volt feladatunk. Most egy kicsivel távolabbi helyen kellett nekik legelőt előkészíteni. Itt egy részen már megvolt a kerítés, csak le kellett ellenőrizni, hogy nem ér-e hozzá valami a vezetékhez. Közben találtunk egy nagy kucsmagomba telepet, úgyhogy az ebédhez volt egy kis kiegészítő is. 😉
Most először messzebbre kellett vinnünk a lovakat. Én a kis kedvenceimet vittem át. Fox és Please már megismernek. A fiúk mentek elöl a nagyokkal én hátul a kicsikkel. Persze, ki más kapná a két éhenkórászt mint én?? Egészen addig egy falatot se ettek a szénából, mert várták, hogy vigyük őket a legelőre és amint elindultunk rávetették magukat a kajára. 😂 Szóval rengeteg "alle, alle" után sikeresen felértünk a dombra, ahol alig tudtam leszedni róluk a kantárt, már rohantak is tovább a szép zöld fű felé.
Aztán már csak annyi volt a dolgunk, hogy időnként rájuk nézzünk, hogy minden rendben van-e velük. Ez szuper volt, mert amikor bemegyünk hozzájuk tudják, hogy egy kis simogatást meg szeretgetést biztosan kapnak tőlünk, úgyhogy már rohannak felénk és nekünk dörgölőznek. Picit ijesztő azért, amikor ezek a hatalmas jószágok két oldalról dörgölik az ember lányához a pofájukat, csak olyan szeretetteljesen. 😍
A kis póniló Bóbita (mi neveztük el így, mert elfelejtettük a nevét és tényleg olyan kis bóbita), folyamatosan követ engem, nem tudom pontosan mit vár, de nagyon cuki. Egyébként a kis drága van a csapat hierarchiájának a legalján, valahol a tyúkok után lehet a helye szegénykének.
Nekem igazi csajos programban volt részem. Mi Myriammal és Maiannal (a kisebbik gyerekkel) elmentünk bevásárolni Annecy-ba. Biobolt és egy Auchan, ahol egy picit elvesztem a parkolóban, csak olyan csajosan, de aztán jókat nevettünk rajta. 😂 (Mondjuk én közben is.)
Másnap a szokásos teendőkön kívül Bálinttal és Timmel megjavítottuk a palánta nevelő fóliát, egy kicsit kiszakadt az oldala. Levágtuk és kiástuk az elhasználódott részt és másikat rögzítettünk a helyére. Aztán délután tettünk egy kis kirándulást az erdőbe. Egy csodálatos helyre mentünk ahol egy kis patakot követve találtuk meg a medvehagyma telepet. Itt a szöveg melletti képen egy nagyon különleges fa, élőben még gyönyörűbb volt. A gyökereit teljesen kimosta a víz, amit benőtt a moha. Szerintem tündérek is laknak benne, de bizonyára ezzel nem mindenki ért egyet velem. 😋
Szóval miután kigyönyörködtük magunkat az erdőben nekiálltunk medvehagymát szedni. Elég sokat sikerült hazahoznunk, amiből vacsorára már fogyasztottunk is. Medvehagymás burgonyakrémleves volt természetesen sajttal. Ezen kívül készült belőle isteni finom pesto, amit gnocchival ettünk másnap és saláta formában is fogyasztottuk.
Összefoglalva a család, nem csak a saját maga által megtermelt növényeket fogyasztja, hanem a környékbeli kincseket is hasznosítják, mint amilyen a medvehagyma vagy a kucsmagomba.
Ez nekem nagyon tetszik, mert az egyik kedvenc sorozatomat juttatja eszembe, a Rivercottage Forever-t. Lehet, hogy néhányan ismeritek is. Ez egy angol sorozat, amiben a főszereplő Hugh egy londoni szakács, aki megunja a nyüzsgő belvárost és vidékre költözik egy kis farmra, ahol maga kezdi el megtermeszteni a saját ételét és mindenféle tök jó kaját kreál azokból a hozzávalókból is, amit a környékbeli erdőkben-mezőkben vagy éppen tavakban talál.
Az itteni táplálkozási szokásokról írok majd egy kicsit bővebben, külön bejegyzésben, mert szerintem nagyon érdekes, csak eddig gyűjtögettem a tapasztalatokat.
Vasárnap, ismét pihenőnap volt, ezért Bálinttal úgy határoztunk, hogy mivel szép idő van meglátogatjuk a közeli kis települést Menthonnex-sous-Clermont-ot. A farmtól kb. 1,5-2 km-re lehet, úgyhogy kellemes kis séta volt. A saját becslésem szerint a faluban nem lehet több 50 háznál, de templom van és iskola is meg panzió és egy világháborús emlékmű. Nagyjából ennyiből áll, de nagyon hangulatos.
A képen a farm tábláját láthatjátok, ami a bekötőút elején található. Aznap reggel került ki a tábla és azért pózolok vele, mert az elkészültében az én kezem munkája is benne van. 😁Erről asszem nem írtam korábban. Nem nagy sztori, csak nyomdában megcsináltatták a táblát, de nem lett szép, mert túl halvány lett a felirat, ezért az egészet újra kellett színezni. Ezt én csináltam meg, mind két felén. Aztán Daniel, a nagypapa lelakkozta és kitették a helyére.
Egyébként a tábla arról szól, (aki esetleg nem tud franciául) hogy a farm szerdánként látogatható és zöldséget, tojást, almalét lehet vásárolni. Ezek közül természetesen minden BIO tanúsítvánnyal rendelkezik és itt helyben terem.
A következő két napon nem volt túl jó idő, ezért csak a lovakkal volt feladatunk. Most egy kicsivel távolabbi helyen kellett nekik legelőt előkészíteni. Itt egy részen már megvolt a kerítés, csak le kellett ellenőrizni, hogy nem ér-e hozzá valami a vezetékhez. Közben találtunk egy nagy kucsmagomba telepet, úgyhogy az ebédhez volt egy kis kiegészítő is. 😉
Most először messzebbre kellett vinnünk a lovakat. Én a kis kedvenceimet vittem át. Fox és Please már megismernek. A fiúk mentek elöl a nagyokkal én hátul a kicsikkel. Persze, ki más kapná a két éhenkórászt mint én?? Egészen addig egy falatot se ettek a szénából, mert várták, hogy vigyük őket a legelőre és amint elindultunk rávetették magukat a kajára. 😂 Szóval rengeteg "alle, alle" után sikeresen felértünk a dombra, ahol alig tudtam leszedni róluk a kantárt, már rohantak is tovább a szép zöld fű felé.
Aztán már csak annyi volt a dolgunk, hogy időnként rájuk nézzünk, hogy minden rendben van-e velük. Ez szuper volt, mert amikor bemegyünk hozzájuk tudják, hogy egy kis simogatást meg szeretgetést biztosan kapnak tőlünk, úgyhogy már rohannak felénk és nekünk dörgölőznek. Picit ijesztő azért, amikor ezek a hatalmas jószágok két oldalról dörgölik az ember lányához a pofájukat, csak olyan szeretetteljesen. 😍
A kis póniló Bóbita (mi neveztük el így, mert elfelejtettük a nevét és tényleg olyan kis bóbita), folyamatosan követ engem, nem tudom pontosan mit vár, de nagyon cuki. Egyébként a kis drága van a csapat hierarchiájának a legalján, valahol a tyúkok után lehet a helye szegénykének.
k
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése