A vidéki élet

   Elöljáróban néhány nem témába vágó gondolat...

Sajnos a másik blog készítő oldallal akadtak problémák, ezért az eddigi bejegyzéseim áthoztam erre az oldalra, remélem ez rendben lesz. Hosszú és unalmas a sztori, ezért nem untatnálak vele Titeket. E miatt is hagytam ki most néhány napot, de igyekszem elmesélni mik történtek velünk péntek óta. :)

Hol is kezdjem? Ja igen. A szombati napunk nagyon izgalmas volt. Aznap reggel a lovaknál kezdtünk, kitakarítottuk és megetettük őket, mostanra a napi rutin részeként.

Kezdenek a kis kópék a szívemhez nőni. Már jönnek felénk, ha meglátnak minket. Az egyiket különösen megkedveltem. Olyan kis bújós a drága. A csapat egyetlen pónijától eltekintve, ő a legkisebb köztük. 

Mikor végeztünk náluk és jól meg is szeretgettem őket, átmentünk a kertbe és elültettünk néhány sor cukkini palántát.

Később ismét a lovaknál volt dolgunk. Nekiálltunk kitakarítani egy részt, ahová füvet fognak ültetni. Bár pontosan nem tudom, hogyan, mert a tyúkok itt eléggé önálló életet élnek. El sem tudom képzelni, hogy nem fognak a fűmaghoz nyúlni. :) 

 

Ebéd után egy újabb feladat várt ránk. Pástétom készítés. Illetve, ha egészen pontos akarok lenni, akkor újra készítés. Tim mesélte, hogy a pástétomot nem ő szokta csinálni, hanem egy közeli hentes. Az általa nevelt disznót levágják, elviszik a húsát a hentesnek aki elkészíti a saját receptje alapján. Szín hús van benne, toka szalonna és zsír. Ezen kívül fehérbor és különböző fűszerek. Az elkészült pástétomot kis tasakokba lezárva szállítják vissza. Csakhogy ezt a mostani adagot, Tim szerint nem főzték meg eléggé, túl piros lett. Ezért be kellett üvegezni az egészet és egy üstben újrafőzni (a képen még a főzés előtt láthatjuk).

Aznap este nem vacsiztunk otthon, ugyanis egy összejövetelre voltunk hivatalosak a vendéglátóinkkal. A környékbeli kis települések farmerei néhány havonta összegyűlnek egy közösségi helyen. Esznek, isznak és mulatnak, megbeszélik a fontos ügyeket. Elég sokan voltunk, szerintem legalább kétszázan. Az étel természetesen pénzbe kerül, de a bevétel teljes összegét jótékonyságra fordítják, mindig éppen arra amire szükség van.

Ami számunkra különleges volt ezen az estén az a vacsora. Fries and mussels, azaz sült krumpli és kagyló. Nekünk eddig ez kimaradt, ezért nagy izgalommal vártuk, hogy pontosan milyen is lesz. A képet nem én készítettem, csak kerestem egy hasonlót, hogy meg tudjam mutatni, hogy nézett ki. Pont így! :) Ami azt illeti ezen az estén nem készítettünk képeket, mert itt mindenki ismert mindenkit és mi így is eléggé kilógtunk a társaságból, ezért nem akartuk azzal tetézni, hogy mindent lefotózunk :)

Szóval kagyló volt, sült krumpli, saláta és kenyér. Nagy, púposan megrakott tálakban hozták ki őket az asztalokhoz. Az emberek nagyjából 3 órán keresztül ettek, és ettek, és ettek... Amikor kifogytak a tálak, akkor elvitték az üres kagylóhéjakat és hozták a következő tálat. Gyakorlatilag végeláthatatlan mennyiségben. Szerintem mi voltunk a Bálinttal az egyetlenek, akik ettek a krumpliból és a salátából is. Bár finom volt a kagyló, én nem mertem túl sokat enni belőle. Egyébként elég egyszerűen volt elkészítve. Durvára vágott hagymával, petrezselyemmel és sóval volt megfőzve. Evés közben zene volt és karaoke a vállalkozó szellemű fiataloknak, szóval ment a mulatás rendesen.

Az emberek nagyon kedvesek és vendégszeretőek voltak. Ahhoz képest, hogy állítólag a franciák nem szeretik az idegeneket, itt egyáltalán nem ezt tapasztaltuk. Az egyik néni kb. 10 percig áradozott róla, hogy mennyire szereti Magyarországot és mennyire jó, hogy itt vagyunk. :)
Bálinttal sokat beszélgettünk erről, ha nincs ez a program, mikor jutottunk volna el egy ilyen összejövetelre, ahová meghívásos alapon lehet csak elmenni? Az igazi, hamisítatlan Franciaországot láttuk aznap este teljes, vidéki valójában.

Vasárnap reggel egy kicsit tovább aludtunk a szokottnál. Alapból, olyan 8 körül reggelizünk és 9-kor állunk neki a feladatainknak, de mivel éjfél után érkeztünk csak haza és némi-nemű jóféle helyi bort is elfogyasztottunk (ami egyébként szinte minden napos a vacsorához) ezért egy órával tovább voltunk ágyban. Mikor munkára készen indultunk a lovakhoz Tim közölte, hogy vasárnap nem dolgozunk, csak megetették gyorsan az állatokat és egész nap azt csinálunk, amit csak akarunk. Jól jött egy kis pihenés, ezért - bár kicsit esett az eső - elmentünk sétálni egyet és közben megnéztünk néhány gomba lelő helyet, hátha ráakadunk még pár darabra. Apropó gomba. Ígértem, hogy elmesélem, milyen lett a belőle készült étel. Eddig azért nem említettem, mert vasárnapra vendégek érkeztek és velük együtt fogyasztottuk el az ebédhez. Tim nővére Roxanne, a párja Charl érkezett és a nagypapa barátnője. Ez most kicsit félreérthető, mert említettem, hogy van nagymama is, de ők nem egy pár. A nagypapa Tim apukája Daniel, a nagymama pedig Myriam anyukája Katherin. :)
Szóval mint az a képen is látszik találtunk még egy egész kucsmagombát, amivel kiegészítettük az ebédet, ami egyébként nagyon finom lett. :)

A nap további részében ettünk, beszélgettünk a családdal és pihentünk.

k